| TÍPUS: | LÉGVÉDELMI ESZKÖZ |
| TÖMEGE: | 2100 KG |
| CSŐ EMELKEDÉSI SZÖGE: | -5° /+85° |
| ELMÉLETI TŰZGYORSASÁG: | 600 LÖVÉS/PERC |
| GYAKORLATI TŰZGYORSASÁG: | 80 LÖVÉS/PERC |
| LÖVEDÉK KEZDŐSEBESSÉGE: | 880 M/S |
| MAXIMÁLIS LŐTÁVOLSÁG: | 9500 M |
| LŐMAGASSÁG: | 3000 M |
| MAXIMÁLIS VONTATÁSI SEBESSÉG: | 50 KM/H |
| KEZELŐ SZEMÉLYZET SZÁMA: | 8 FŐ |
A fegyver a svéd Bofors cég 1930-as években gyártott gépágyú modelljein alapul, a Vörös Hadseregben 1939-ben rendszeresítették, amelynek a legelterjedtebb és legsokoldalúbb csapatlégvédelmi eszköze lett, közel 20.000 darabot gyártottak belőle. Alacsonyan támadó légi célok, könnyebben páncélozott harcjárművek és élőerővel szemben alkalmazták.
A gépágyú rövid csőhátrasiklásos működésű, ékzáras rendszerű, a töltés és az ürítés automatikusan történik. Az irányzó berendezés a fegyverre rögzített, megvilágítható szálkereszttel ellátott, kettős tükrös nézőkéből áll.
Az első 1939 M gépágyúk 1948-ban érkeztek Magyarországra a Szovjetunióból. Az 1970-es években vonták ki a csapatlégvédelem fegyverei közül.