Az F–104 Starfighter; egyhajtóműves, szuperszonikus, könnyű vadászrepülőgép. Tervezője Kelly Johnson, az egyik leghíresebb amerikai repülőgép-konstruktőr. A NATO alap elfogó vadászrepülőgépe. A németeknél a ’70-es évek elején ez a típus alkotta a Luftwaffe – a német légierő – gerincét.
Az újszerű, és számos kiváló paraméterrel rendelkező típus pályafutásának megítélése mégis meglehetősen vegyes képet mutat, ami elsősorban a repülőgép kirívóan rossz baleseti statisztikájának köszönhető. A repülőgépet nagy sebessége és kis szárnyai miatt gyakran hívták „embervezette rakétának”, de - a már említett katasztrofális balesetei miatt – „özvegycsinálónak” vagy „repülő koporsónak” is. A „Csillagvadász” azonban így is igazi legenda, megmaradt példányait számos repülőmúzeumban csodálhatja meg az utókor világszerte – a RepTárban kettő is látható, az egyik német, a másik török felségjellel.A 21+62-es oldalszámú F-104G-t, 1962-ben kezdték építeni a Messerschmitt Manchingi gyárában. Gyári száma: 683D-7033, modellszám: 683-10-19. Vadászbombázó változatban épült. 1963. 03. 07-én emelkedett először a levegőbe. Első alakulata a 33. vadászbombázó. ezred volt, ahonnan pár hónap múlva átkerült a 31. vb. ezredhez, majd 1969-től 34-eseknél, Memmingenben állomásozott. Ez az ezred háború esetén magyarországi célpontok támadására volt kijelölve. 1986-1990 között utolsó szolgálati helye a WTD-61 kísérleti alakulat volt, ahonnan 27 év szolgálat után, 3 099 repült órával nyugdíjazták. 2000 decemberében szállították Szolnokra és 2001. 01. 21- én adták át hivatalosan, ünnepélyes keretek között a szolnoki múzeumnak.
2016 szeptemberétől a RepTárban tekinthetik meg a látogatók, a MiG-sorral szemben kiállítva a Luftwaffe ajándékát, a török légierő CF-104G-je mellett.
(A 21+64-es oldalszámú F-104G történetének felidézésében Nagy András írása volt segítségünkre, fotó: Szolnoki Repülőmúzeum, Lente archív, RepTár)
