Műemlékeink

Az 1800-as évek közepe tájékán a vasút fejlődése során komoly viták alakultak ki, hogy merre vezessék az első gőzüzemű vasútvonal nyomvonalát. Végül a döntéshozók a Pest-Szolnok vasútvonal mellett tették le a voksukat. A vasútállomás helyének meghatározásakor nagy szerepet játszott a szolnoki só,- és fakereskedelem. A sót tutajon úsztatták le Szolnokig, majd itt kipakolták és továbbszállították. Ez a kereskedelem szolgáltatta a város fő megélhetési forrását. Az 1 800-as évekre a kereskedelem annyira fellendült, hogy egyre másra épültek a sóházak. A vasútvonalat végül a sóházak és a tutajkikötő közé tervezték, hogy a lehető legjobban ki tudja majd szolgálni azokat.

Az Ó- Szolnoki vasútállomás épületét 1847 szeptemberében 1-én adták át ünnepélyes keretek között. Az első vonat érkezésekor hatalmas ünnepséget rendeztek a helyi politikai- és az országos közméltóságok számára. A megnyitón részt vett Kossuth Lajos és Széchenyi István is.

Indóház

Az Indóház, vagy más néven felvételi épület, a vasúti építészet jellegzetes alkotása 1847-ben épült, osztrák típusterv alapján. Az épületet az a Wilhelm Paul Edward Sprenger tanácsos tervezte, aki a budapesti Nyugati-pályaudvar elődjének tekinthető indóház terveit is készítette.

Vízház

A RepTár udvarán álló kis épület a 19. századi vasútépítészet ékes példája. A miniatűr víztorony feladata a mozdonyok vízzel való ellátása, valamint a víz tárolása volt. Ennek megfelelően 3 részből állt, a földalatti kútból, a földszinti szivattyúból és az emeleten elhelyezett víztartályból. Feltehetően nem önálló épület volt, hanem egy nagyobb épületegyüttes része.

Raktár

A raktár épülete a régi szolnoki vasút állomás területének nyugati részén található. A száz méterhosszú épület feltehetően az 1850-es években épült. A Tiszán szállított só raktározását és vagonokba történő átrakását oldották meg az épületben.