SZ-75 DVINA közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer

Rakéta típusaV-750V
Fokozatok száma2
Tüzelőanyaga
első fokozatszilárd
második fokozatfolyékony
Induló tömeg2300 kg
Hossz10700 mm
Harci rész tömege190 kg
Repülési sebesség3,5 Mach
Ferde hatótávolság34000 m
Repülési magasság
minimum100 m
maximum27000 m
Megsemmisítési valószínűség 3 (2) rakétával0,96
Közeledő cél maximum sebessége1000 m/s
Komplex rendszerként működött A szovjet SZ-75 DVINA közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer elvégezte a megsemmisítési zónájába berepült célpont felderítését, folyamatos követését, a légvédelmi rakéta előkészítését, indítását, célra történő irányítását, és az adott pillanatban a cél megsemmisítését is. Egy időben csak egy cél követésére és leküzdésére volt képes, ennek eléréséhez 1-3 rakétát 6 másodperces időközönként lehetett indítani. Ezt a rendszert használta a Varsói Szerződés tagországainak többsége, Kína, Észak-Korea és Észak-Vietnám is. NATO-kódja: SA-2 Guideline Vele lőtték le az U-2-es kémrepülőt A DVINA fejlesztése 1953-ban kezdődött Pjotr Grusin vezetésével a Lavocskin tervezőirodánál. Feladatuk egy olyan rakétarendszer előállítása volt, melynek a nagy magasságban egyenesen haladó repülőgépek megsemmisítése nem okozott problémát. Az új rendszer első nyilvános győzelme a Francis Gary Powers vezette U-2-es amerikai kémrepülő lelövése volt 1960. május 1-jén, szovjet légtérben, Szverdlovszk (ma Jekatyerinburg) közelében. Magyarországi rendszeresítése A Magyar Néphadsereg első légvédelmi rakétakomplexuma 1959-ben érkezett meg a Szovjetunióból, a frissen felállított 11. honi légvédelmi tüzérezredhez. A rendszerbe állítás két évet vett igénybe, az első éleslövészetre 1961-ben került sor. Elhelyezkedésük az országban A légvédelmi rakétaosztályokat Börgöndre, Vértesacsára és Sárbogárdra telepítették, a későbbiek során újabbakat állítottak fel Szabadszálláson, Únyban és Dunaföldváron. 1961-ben alakult meg a 104. honi légvédelmi tüzérezred, melynek DVINA osztályai Isaszegen, Nógrádverőcén, Vácegresen, Gyömrőn és Táborfalván állomásoztak. Szintén 1961-ben jött létre a miskolci parancsnokságú 105. honi légvédelmi tüzérezred, a rakétaosztályok Tardonán, Cserépfalun, Aszalón és Szakáldon települtek. A rakétaosztályok állományát 25 tiszt, 14 tiszthelyettes és 130 sorállományú katona adta. Az osztályokhoz egy javadalmazás, azaz 12 darab rakéta és egy P-12 típusú felderítő- és célmegjelölő lokátor tartozott. A DVINA komplexummal felszerelt rakétaosztályokat 1978-tól kezdték el átfegyverezni VOLHOV és NYEVA komplexumokra. A komplexum felépítése Az alapvető tűzalegység a légvédelmi rakétaosztály volt, amely egy irányító- és indítórendszerből, azaz egy komplexumból állt. Az irányítórendszer vontatható, kábelrendszerrel összekapcsolt kabinokból állt: - az UA kabin az osztályparancsnok harcálláspontja, innen vezérelték a komplexum működését az indikátorrendszer, a kezelő- és a vezérlőszervek segítségével; - az AA kabinban kapott helyet a céljel- és rakétajel követő rendszer, a parancskidolgozó- és a rádióparancs-közlő rendszerek, valamint a tartalék alkatrészek; - a PAA kabinban a cm-es hullámtartományú lokátorrendszer adó- és vevőegységei működtek; - a két RMA kabin látta el az egész komplexum villamosenergia-ellátását, átalakítását és elosztását saját aggregátorokról, vagy elektromos hálózatról. Az indítórendszer három tűzcsoportból állt, amelynek feladata a rakéták tárolása, szállítása, oxidálóanyaggal való feltöltése, indítóállványra helyezése, indításra való felkészítése volt. Egy komplexumhoz hat PU típusú indítóállvány tartozott. Rakétája A V-750V közepes hatótávolságú, kétlépcsős, rádió-távirányítású és parancsvezérlésű légvédelmi rakéta a célt a harci rész repeszeinek becsapódó hatásával semmisítette meg. A rakétát a TZM PR-11A, vagy PR-11B típusú szállító-töltő utánfutón szállították, amelyet egy ZIL-157 típusú nyerges vontató vontatott. A kabinok és az indítóállványok mozgatására kezdetben ATSZ lánctalpas tüzérségi vontatókat, majd Tátra-141 kerekes vontatókat használtak.