1939 M 37 MM-ES LÉGVÉDELMI GÉPÁGYÚ

TÍPUS: LÉGVÉDELMI ESZKÖZ
TÖMEGE: 2100 KG
CSŐ EMELKEDÉSI SZÖGE: -5° /+85°
ELMÉLETI TŰZGYORSASÁG: 600 LÖVÉS/PERC
GYAKORLATI TŰZGYORSASÁG: 80 LÖVÉS/PERC
LÖVEDÉK KEZDŐSEBESSÉGE: 880 M/S
MAXIMÁLIS LŐTÁVOLSÁG: 9500 M
LŐMAGASSÁG: 3000 M
MAXIMÁLIS VONTATÁSI SEBESSÉG: 50 KM/H
KEZELŐ SZEMÉLYZET SZÁMA:  8 FŐ

A II. világháború egyik legsikeresebb szovjet légvédelmi fegyvere

A fegyver a svéd Bofors cég 1930-as években gyártott gépágyú modelljein alapul, a Vörös Hadseregben 1939-ben rendszeresítették, amelynek a legelterjedtebb és legsokoldalúbb csapatlégvédelmi eszköze lett, közel 20.000 darabot gyártottak belőle. Alacsonyan támadó légi célok, könnyebben páncélozott harcjárművek és élőerővel szemben alkalmazták.

​A gépágyú rövid csőhátrasiklásos működésű, ékzáras rendszerű, a töltés és az ürítés automatikusan történik. Az irányzó berendezés a fegyverre rögzített, megvilágítható szálkereszttel ellátott, kettős tükrös nézőkéből áll.

​Hazai alkalmazása

Az első 1939 M gépágyúk 1948-ban érkeztek Magyarországra a Szovjetunióból. Az 1970-es években vonták ki a csapatlégvédelem fegyverei közül.