MiG-21U-400 sugárhajtóműves kiképző repülőgép

Hajtómű típusaR-11F-300, R-11F2-300
Hajtómű tolóerő5750-6200 kp
Fesztávolság7,15 m
Szárnyfelület23 m²
Hosszúság14,50 m
Magasság4,125 m
Szerkezeti tömeg5 613 kg
Maximális felszállótömeg6 800 kg
Maximális sebesség2 175 km/h
Maximális sebesség2,05 Mach
Leszálló sebesség290 km/h
Nekifutási úthossz900 m
Csúcsmagasság18 300 m
Hatótávolság1 410 km
Gépágyú1 darab 12,7 mm-es A-12,7 géppuska törzs alatti konténerben
Lőszer80 darab
Rakéta függesztési pontok száma2
Nem irányítható UB-16 Blokk2x16 Sz-5K
Infra vezérlésű levegő-levegőR-3Sz
Az F-13-as oktató változata A szovjet MiG-21U-400 sugárhajtóműves kiképző repülőgép, a MiG-21F-13 gyakorló változata. „66-400-as”-nak is nevezték. A Magyar Néphadsereg 12 darabot rendszeresített belőle, amelyek 1964 és 1987 között álltak szolgálatban. NATO-kódja: Mongol-A. A kiképzést segítő funkciókkal látták el Az U-400-as prototípusa 1960. október 17-én szállt fel először. A Pitot-cső az F-13-al ellentétben az orr felső részére került. Módosítottak a műszerek megvilágításán is: az UV-sugarak helyett vörös fény világít, ami az éjszakai üzemeltetésnek jobban megfelel. Beépített fegyverzete nem volt. A hátsó oktatói ülésből a kiképzőnek lehetősége volt arra, hogy a pilóta műszerein hibát imitáljon. Az első kabintetőre függöny is felszerelhető az éjszakai és a műszeres repülés nappali gyakorlására. Magyarországon A Magyar Néphadsereghez 1963. október 25-én érkezett az első négy MiG-21U. Kettő Pápára, kettő Taszárra került. A tizenkét rendszeresített gépből egy semmisült meg, két hajózó halálát okozva.